Múlt héten elmentünk a Sanyikáékkal giccspartyba, ahol végülis eltöltöttünk vagy él órát, mert előtte egy másik helyen elbeszélgettük az időt a barátaikkal (elvileg a Sanyikára vártunk, aki nem meglepően ezúttal is késett. De mesélték, hogy egyszer rendezett egy bulit, mindenki elment akit meghívott, épp csak önmagának nem sikerült odaérnie:)    Jól elvoltunk, ott volt két örökgyerek haverja, azokkal szórakoztunk. Vasárnap meg elmentünk az Equifestre, én csak a kiállítás részén voltam, Eszter megnézte a Borsóék műsorát is. Lovak is megvannak, Cori párszáz méterrel arrébb költözött a nyári szállásra, a Botka meg végre ideért 16 hét (vagy több) után, és hajlandó volt megpatkolni a lovakat. A Szellő csoda hogy nem kólikázott be, ugyanis éjszaka kiengedte magát, megtalálta az Álomtüncinek (egy túlvilág küszöbén lebegő csunyus telivér, legalábbis látványra mindenképp) vett felbontatlan zsák hízómüzlit, ügyesen ki is bontotta, majd gondosan felzabálta. Még szerencse hogy nem a zabbal tette mindezt, akkor tuti pórul járt volna. Egyébként jól dolgozott hétvégén.

Végre megérkezett a származási lapja is, vérvonalában szereplő mének apai oldalról: 2533 Goliath, Boston, Ulft, Le Mexico, Lucky Boy xx, Rigoletto, Ramzes, Courville xx  ;  anyai oldalról: 1230 Martalóc, Marlon xx, Tamerlane xx, Hetman, 918 Fokos, Frivol xx, 4513 Imi xx. Fura hogy semmi felmenője nem volt 170 cm fölött, Szellő meg magasabb mint 180.

Hát, ez a kép meg elég borzalmas, ez a Quito szokásos formája, nem tudom a lábsorrendből kitalálni, vagy vágta vagy ügetésátmenet vágta közben :S de az biztos hogy vágta környékén van, addig ennyire nem rossz, csak épp ekkor lett fényképezve. Na sebaj, hiányosságainkat ellensúlyozzuk a világoskék különböző árnyalataiban játszó outfittünkkel. Ugrásnál egyébként jó volt, szorítok ahogy tudok, így már nem kerültem leesés közelébe (kb. 70 cm-ig ugrottunk). Április 5-én újra nyílt nap a lovardába, jöjjön aki meg akar csodálni Quitót és engem a nyílt edzésen, vagy indulni akar az X-es, 70 cm-es, 90 cm-es díjugrató pályákon, esetleg a gyalogos lovardai akadályversenyt akarja okvetlenül kipróbálni, netán nyilvános locsolóvers-mondó versenyen akar részt venni.

Vigyázat! Elég lovas a bejegyzés (akit nem érdekel, ne olvassa el).

Szombaton nyílt nap volt a lovardában, díjlovas versennyel egybekötve (melynek 5 indulója volt, de ezt az információt érdemes figyelmen kívül hagyni a későbbi fejlemények szempontjából:P) . Meglehetősen sok érdeklődő volt, nyüzsgés volt mindenfele, mivel jó idő volt, meg volt ingyenlovaglás is. Én csütörtökön néztem meg először a díjlovas programot,  és pénteken gyakoroltam el... (de mindenki más is) . A gond az azzal volt, hogy a Quito extra bunkón viselkedett, és ezt az alapvető antiszociális jelleméhez képest értem. Pénteken annyira felidegesített, hogy elkezdtem rángatni, meg ilyenek, pedig ilyesmi egyáltalán nem jellemző rám. Leszálltam lehiggadni, addig felült rá a Fecó, de neki is bunkóskodott. Másnap reggel még a verseny előtt lemozgattam, meg elgyakoroltuk a programot még egyszer, hát akkor is úgy viselkedett, mintha tele lett volna. Ám a bemelegítés nagyon jól sikerült, néha hajlandó volt tartósabban is száron menni, csak kicsit csúszott a rendezvény, így vesztett a formából. Még szerencse, hogy elsőnek startoltunk, kezdtem eléggé kifáradni. A négyszögben már jól viselkedett, én is tudtam koncentrálni a pontosságra, szóval önmagunkhoz képest a lehető legjobb teljesítményt nyújtottuk. Sajna a többiek is nagyon jók voltak:), így végül 4.ek lettünk, 58%-ot kaptunk, hiba hogy nem egyenletesen támaszkodik, ahogy mozgatom a szárakat, jár a feje jobbra-balra (erősebb csizma kéne:P), meg hogy nem tudom tökéletesen kiülni a vágtáját. Örülök viszont, hogy mindkétszer képes volt normálisan 4 lábra megállni, átmentek rajta a felvételek ott ahol kellett, és az ülésem sem olyan gáz mint amennyire hittem. Délután akadályverseny volt az exhibicionista családoknak, kb. 20 csapat be is nevezett (mennyien ráérnek...). Én a talicskatoló állomásnál voltam, mikor is 3 szalmabálát kellett időre elfuvarozni egyik helyről a másikra. Volt még vasvilla hajító, patkódobáló, karikás ostorral üveg leverő, és lovon szlalomozó-járóiskolázó-vízhordó feladat. Este meg lovasszínház volt, úgyhogy eléggé elfáradtam a nap végére.

                                     Ez ilyen csakazértis-leteszedafejed kép.

              

eredményhirdetés

A felvonulást sikerrel túléltük:)  A Quitóval nem igazán volt gond, sőt eleinte kifejezetten élvezte, mikor álltunk és jöttek a gyerekek simogatni, akkor is beállt legelőre pózerkedni, és nem produkált semmi fogcsikorgatást-harapdálást. Nem ijedt meg semmitől, csak akkor sunyított mikor a dilettáns Kóla (aki helyben oldalvágtázva tette meg szinte az egész távot) túl közel sasszézott hozzánk. Ráadásul sokszor támaszkodott is, ami pedig nem bevett szokása. Hazafele azonban már kezdte unni a helyzetet, úgyhogy amikor a sín mentén haladva egy Siemens vonat suhogott el mellettünk, kihasználta az alkalmat egy kis hisztériázásra, és onnantól kezdve hazáig hülye volt (ami kb. 500 métert jelentett), ügetett végig, egy domb előtt meg beugrott vágtába és át akarta ugrani, vagy nem tudom, annyira nem értettem az elképzelését hogy mi meg hogy...
Tegnap este még elmentünk a Hrabal moziba a Dr. Parnassust megnézni, jó film, bár a vége előtt van egy rész ami már tényleg nagyon szürreális, legalábbis nekem nem sikerült felfognom a történéseket. De Eszterrel lehet hogy nem megyek többet sehova kettesben :P , ugyanis bárhol is járunk, és a közelben férfi tartózkodik, akkor tuti hogy őt megpróbálja felszedni rám pedig rám sem néz! Nem mintha érdekelnének az efféle magakellető egoisták, csak akkor is, nem tesz jót az önbecsülésemnek:D

Felsorakozás a felvonulás előtt (mi balról a 3.ok vagyunk).

Holnap megyünk a lovakkal felvonulni Esztergomba, mivel március 15-e lesz. Biztosítottak róla hogy teljességgel biztonságos és alkoholmentes program lesz, hát kíváncsi vagyok miként fog megvalósulni. Legalább használatba vehetem az extra rózsás nyeregalátétet ami még a Fiera Cavalliról van. A Quito bogyófrizurája elég nyomira sikerült, mivel olyan sűrű a sörénye, nem tudom normálisan megcsinálni (és még az ujjamat is többször elvágta a hajszála:S ). Ma egyébként eléggé élvezte a lovaglóórát, mivel nem edzés volt, hanem öten lovagoltunk egyszerre, és járóiskoláztunk (közben zuhogott az eső). Az ugrásnál vannak némi problémáink, tegnap egyszer majdnem leestem (a nyakáról sikerült visszamásznom mivel megállt), egyszer meg tényleg sikerült a talajfogás. Ráadásul az egész akadály volt vagy 60 cm, és nem kerülte ki, nem állt meg, hanem egyszerűen mióta megtanultam hogyan kell szárat engedni, olyan baszküllel ugrik hogy képtelen vagyok rajta megmaradni... hát elég gáz de majd fejlesztem a tehetségem. Néztünk egy jó filmet, az angol címe The life before her eyes, magyarul Szemvillanás vagy valami hasonlatos. Egyfajta pszichodráma, gondolkodós film, nem tudom elárulni hogy miről szól anélkül hogy leleplezném a lényeget, úgyhogy akit érdekel vagy ráér inkább nézze meg. Tegnap meg a Turandotot néztük meg az operában, az is jó volt. Emlékszek, még zenetörin ez volt a kedvencem mikor órákat töltöttünk el egy-egy opera elemzésével, ehhez képest már csak felületesen tudtam hogy miről szól, a zenéje meg még annyira sem maradt meg bennem, de tényleg jó darab, meg az énekesek is elég ügyesek voltak (csak a Calafnak csúszott meg a hangja az egyik áriájában). Múlt hétvégén pedig egy divatbemutatón voltam, ahol Eszter modelkedett. A Lakáskiállításon, a Műcsarnokban. Kissé sznob rendezvény volt, és mivel nem tudtam leülni (egyszer megpróbálkoztam, de rögtön odajöttek hogy ez ennek meg annak a cégnek a terméke, ismerem-e, szívesen ismertetik, nézzem meg a honlapot, de ha kipróbáltam menjek arrébb), a végére már elég rosszul éreztem magam, mivel előtte edzésem volt. A lányok szépek voltak (igaz a legtöbbet nem tudtam megkülönböztetni egymástól), a ruhák meg némileg extravagánsok és hipermodernek.

Múlt héten volt a Zsuzsi mami 65. szülinapja, ezért kénytelen voltam kihagyni egy lovaglást is, mivel a Papi meg ő kitalálták, hogy a Dalma meg én menjünk el velük egy hangversenyre a Parlamentbe, és ezennel sehogysem sikerült kibújnom a meghívás alól. Végül az Anikó is jött, a Papi meg mint kiderült, csak a fuvaros szerepét töltötte be, a programról meg jól meglépett:P. Azért annyira nem volt szörnyű, szerencsére maga a hangverseny csak egy órás volt, a velejáró bonyodalmakra pedig, ami a Zsuzsi mami életrendezéséből következik, úgyis számítottam. 20-án farsangi buli volt a lovardában (bár péntektől már böjt volt, igaz, én is elfelejtettem), néhányan be is öltöztek (Eszter meg én nem). Végre találkoztam Fruzsinával, a Quito előző gazdájával, már sok mindent hallottam róla, de valahogy személyesen eddig mindig elkerültük egymást. Igazából rosszabbra számítottam, szóval egy kellemes csalódás volt, bár meg kell hagyni, elég bolond csaj, de egy egyéniség. Megnézte a Quitót is, aki nagyon megörült neki, odajött hozzá a box ajtajába, pedig ha én jövök, mindig beáll a sarokba és sunyít, meg csikorgatja a fogát, és addig nem is hagyja abba míg fel nem ülök rá:S Pedig mostanában nem is szoktam feleslegesen "nyúzni" (mivel többen mondták, hogy ez egy ló, ezért úgy kéne bánni vele mint egy lóval), szóval ezt én be is tartottam, de azóta még rosszabb a helyzet, ezért most hétvégén elhatároztam hogy visszatérek az eredeti bánásmódomhoz. Különben mióta találkozott a Fruzsival, lovaglás közben is sokkal jobb, teljesen végigkoncentrálja az órát, és nem akar mindig mást kitalálni, mint az adott feladat. Lehet ki kéne ragasztanom a Fruzsi arcképét a box oldalába. A bulin ott voltak az Esztergályos Katáék is, azért jöttek mert azt hitték, valami nagy party lesz (mivel annak volt meghirdetve), de végül rajtuk kívül nem jött senki külsős (ja, persze kivétel Tomci ocelotöltözetes barátnői xx). Március 20-án lesz díjlovas verseny, afféle háziverseny, amihez nem kell rajtengedély meg semmi, azt jobban meg kéne hirdetni, de akkor már most neki kellene látni a szervezésnek...
Múlt vasárnap össznépi családi ebéden voltunk, az főleg egész jó volt a szokásoshoz képest, mivel mi a Dalmáékkal letelepedtünk az asztal végében és ott külön beszélgetést folytattunk, másrészt sietni is kellett, mivel a Milánkának ovis bálja volt. Hétközben a suliban nem történt semmi kirívó, egy nagyobb megpróbáltatás volt, mikor is a Bercivel kellett kiselőadást tartanom alkotmányjogon, az abortuszról és az euthanáziáról. Nekem fogalmam sem volt, mit akar ő mondani, mivel nem írta le (és el se árulta), elvileg én elleneztem, ő meg mellette érvelt, de mire sor került az előadásra, már ő is ellene volt, és kb. azt ismételte el amit előtte én is elmondtam (de legalább hagyott szóhoz jutni). Utána nagyon meg volt elégedve önmagával, hogy lám, ő semmi készülés nélkül is ugyanúgy megfelelt mint én, csakhogy én is kb. 20 percet töltöttem a megírásával, és mégiscsak egy minőségi munka volt. Kedden ellátogattam a cserediákok welcome partyjára a Bridge-be, maradtam összvissz egy órát, mivel a cserediákok nem tudnak magyarul, a magyarok meg nem akarták erőltetni az idegen nyelvet, szóval a közös nyelven, az alkohol nyelvén szóltak egymáshoz. Az pedig a meglehetősen undorító piros Macifröccs formájában öltött testet, amit miután megkóstoltam, biztos voltam benne, hogy nem fogok tudni fogyasztani, így inkább távoztam, a Sanyika úgyis hívott a Mártikáékhoz, ahol "még épp fest, de mindjárt végez". Végül 2 órát néztem őket, ahogy hótt koszosan ténferegnek 2 festékesvödör körül, kezükben a látszat kedvéért egy festőecsettel és egy sörrel. Valójában számítottam erre, a Sanyika már csak ilyen, ám az már idegesít, hogy közben nekem osztja az észt, hogyan éljem az életem, mit csináljak és mit nem... ha rajta múlna, még mindig a Tv előtt ülne, a Segájával játszana, közben Coca Colát inna, a kertben meg rohadna 3 éhendöglött ló.
Egyik nap redesigneltem a Quito sörényét.

-  ilyen volt

-  ilyen lett.

Kicsit izzadványos, épp edzés után ragadtam meg a tépőkést. És legyen egy Szellős kép is, nehogy már hanyagolva legyen itt a blogon a házi távlovas verseny 2. helyezettje!

Múlt hét szombaton reggel még sikerült megmenekülnünk a kampányfilm forgatói elől, én egyszerűen távoztam a lovardába, anya a szomszédokhoz, Eszter nemes egyszerűséggel fel sem kelt, így végül csak a Marci sakkozott apával a békés családi reggel c. program helyett. Ám nem voltak elégedettek az eredménnyel, ezért most szombaton megint kiküldtek egy embert, csak most du. 5-kor jött, így egyszerűbb volt kamerakész állapotba kerülni. Produkáltunk egy nyálas hangulatú sütizik a család című életképet, közben apa meglehetős gyakorisággal lime-levet öntöget, ám a kancsó sosem ürül ki. Viszonylag egyszerű volt, csak arra kellett koncentrálnom, hogy a hajam takarja az arcomat, meg hogy nehogy kilátszódjanak a csokis fogaim. A többieknek meg arra, hogy nehogy megtöröljék a szájukat, mert a szalvéták általános hiány következtében az én gyűjteményemből származtak. Utána meg leültünk a kanapéra, és kedélyesen társalogtunk, hurrá.