A felvonulást sikerrel túléltük:)  A Quitóval nem igazán volt gond, sőt eleinte kifejezetten élvezte, mikor álltunk és jöttek a gyerekek simogatni, akkor is beállt legelőre pózerkedni, és nem produkált semmi fogcsikorgatást-harapdálást. Nem ijedt meg semmitől, csak akkor sunyított mikor a dilettáns Kóla (aki helyben oldalvágtázva tette meg szinte az egész távot) túl közel sasszézott hozzánk. Ráadásul sokszor támaszkodott is, ami pedig nem bevett szokása. Hazafele azonban már kezdte unni a helyzetet, úgyhogy amikor a sín mentén haladva egy Siemens vonat suhogott el mellettünk, kihasználta az alkalmat egy kis hisztériázásra, és onnantól kezdve hazáig hülye volt (ami kb. 500 métert jelentett), ügetett végig, egy domb előtt meg beugrott vágtába és át akarta ugrani, vagy nem tudom, annyira nem értettem az elképzelését hogy mi meg hogy...
Tegnap este még elmentünk a Hrabal moziba a Dr. Parnassust megnézni, jó film, bár a vége előtt van egy rész ami már tényleg nagyon szürreális, legalábbis nekem nem sikerült felfognom a történéseket. De Eszterrel lehet hogy nem megyek többet sehova kettesben :P , ugyanis bárhol is járunk, és a közelben férfi tartózkodik, akkor tuti hogy őt megpróbálja felszedni rám pedig rám sem néz! Nem mintha érdekelnének az efféle magakellető egoisták, csak akkor is, nem tesz jót az önbecsülésemnek:D

Felsorakozás a felvonulás előtt (mi balról a 3.ok vagyunk).