Tegnap a Dalma rávett hogy menjek el vele aerobicra. Igazából már meg sem lepett, hogy "kivételesen" aznap pont kick-box-os óra volt...  ugyanis valahányszor rászánom magam hogy elmegyek tornára, vagy tévedésből megyek a kick-boxra vagy a változatosság kedvéért épp azt tartanak, mindegy hogy Győrben vagy Nyergesen megyek, vagy ahárhol. És mivel ez nekem nagyon nem jön be, innentől kezde számomra egyértelmű hogy többet nem kell aerobicra járnom.
Ma a lovardában hatósági ellenőrzés volt, jött valami kekec állatorvos aki kihívta a lovarda szokásos állatorvosát is, és kérdésekre kellett válaszolniuk a Kristóféknak. Olyan lényeges dolgokba tud belekötni, mint például miért lakhatnak az istállóban fecskék? Mikor az egy védett állat, és még olvastam is a neten valami programot hogy a lovardák támogassák a fecskék fészkelését vagy mi. Különben nem értem, miért ilyen helyeken ellenőrzi a lovak egészségügyi állapotát, van pár hely ahol nagyobb szükség lenne szakértő tevékenységére.... XD
Szombaton és vasárnap versenyezni fog a Quito a Kristóffal Kisbábolnán, kedden meg majd én megyek vele újból a pátyi gyakorlatozásra, eléggé kihasználjuk az ugrókedvét, dehát majd pihen szerdán meg csütörtökön.
Rendeltem előbb kaját, gondoltam valami csirke lesz zöldségekkel, erre így néz ki, és ekkora (nem kistányéron van, hanem nagyon):

Benne van a csirke is, meg a zöldségek. Nem tudom, milyen ember az, aki ebből 2-t be bír termelni ;  nekem egyet sem sikerült.

Hétvégén meglátogattuk Esztert Milánóban. Hát, szerintem nem valami jó város, csak boltok vannak semmi más, tök koszos, és minden olyan mini. Alig lehetett beférni pl. az éttermekbe (de azért a kaja finom volt:P ).  Nagyon sok a néger, biztos hogy több bevándorlóval találkoztam mint eredeti olasszal.

Nemrég a Borinál aludtam, akinek van egy kutyája, amivel sikeresen fotózkodtam -volna, ha nem rondít bele kissé a képbe:)    fujjjjj

Volt egy nap a lovardában, amikor semmi extra dolgom nem lévén, fényképeztem össze-vissza. Az a szerencse, hogy aznap a Quito valami extra hangulatban volt, és egyik képen sem sunyít (általában ha 10 kép közül 1en sikerül ilyet produkálni). Viszont ez volt az utolsó alkalom, azóta amint meglát hogy érkezek, még rá se nézek és hallom hogy csikorgatja a fogát, csóválja a fejét és sunyít. Nem tudom miért csinálja, de csak nyáron szokott felhagyni ezzel a szokással. De a harapásig sosem jut el, csak fenyegetőzik feleslegesen, és csak addig amíg fel nem ülök rá. Nem igazán értem.
    
                                       

Na visszakaptam a fényképezőm:)

 Ma shoppingolós napot tartottunk Győrben, kaptam kabátot, cipőt, pólókat, mindegyik tök jó, sőt aztán még 2 nyeregalátétet is.

Ez az egyik, a másik ugyanilyen csak lila. Itt elég enervált a Quito, pedig ez lovaglás előtt van, bár mondjuk este 6kor. Azért kezd alakulni a kinézete, már nem olyan csonti:)                                                                 

Kedden elvittük a Quitót Pátyra a Bellandorba (a Leonidasszal és a Cinkével együtt), mivel ott nyílt díjugrató edzésnapot tartottak, ami abból állt hogy volt felállítva egy 10 akadályból álló "extra-rémisztő" pálya, színes rudak+kitörők, összes ugrás alatt különböző kerítések, vizestálca, kőfal és minden ami kell. Először a Kristóf ment vele, de ahogy gondoltam nem nézett meg semmit, csak eléggé ment előrefelé ami mondjuk versenyhelyzetben nem olyan nagy probléma. Szokásának ellentmondva még tök óvatos is volt, nem is vert. Csináltam sztárfotókat is róluk, csak aztán Pátyon felejtődött a gép ezért majd kell egy kis idő mire feltöltöm őket. A Kristóf után én ültem fel,velem is jól ment, lehetett volna hibátlan is a pályánk ha egy fordulót nem rontok el. Mert úgy volt, hogy volt egy oxer, és ahhoz képest derékszögben egy meredek, de úgy hogy magunk mögé kellett volna fordulni, vagyis egy P alakot leírni ugrásról ugrásra. Az oxerhez kicsit messzire értünk, szóval jobban a kapaszkodással voltam elfoglalva mint azzal hogy helyes lábra érkezzünk, és ha nem koncentrálok mindig balra érkezik, ez esetben meg már fodult is be balra, ezért ott kellett csinálnunk egy átváltás-szerűséget az oxer után, és úgy mentünk a meredekre. De szerintem jó volt, elég nehéz pálya volt felállítva, meg kicsi volt a hely is (kb. mint egy fedelesben), sőt ekkora pályát még sehol nem mentem eddig (ami nem az ugrások hatalmasságát bizonyítja, mert 1 méternél egy sem volt magasabb).
Most épp Győrben vagyok, újra tespedek az iskolai létben, nem túl csodálatos, elég zsúfoltra sikeredett ez a 2 nap amit az egyetemen kényszerülök tölteni. Nem lenne gond ha nem ilyen uncsi tantárgyaim lennének (van közigazgatási jog, polgári jog, polgári perrendtartás, alternatív politológia, és mindegyikből egy rakat óra), vagy legalább érdekesen adhatnák elő. De a legrosszabb hogy csupa nyomoronc arcot látok, akikben pang az életkedv, pedig én sem vagyok az a nagy nyughatatlan megtestesült aktivitás, de itt annak érzem magam. Ráadásul szinte én vagyok a divatdiktátor és az egyénies öltözködő, ami megintcsak elég nevetséges, mivel nem túl sokat invesztálok a témába, 5 perc alatt felveszek vmi ruhát akárhová kell is mennem. Azonban a többiek mindannyian a 10 évvel ezelőtti Titkárnő Magazin covergirl-jét utánozzák, tekintetükből süt a kialvatlanság barna hajukból meg csöpög a zsír. Hát, csupa jóindulat vagyok...  de tényleg így áll a helyzet, és nem is nagyon szoktam mások kinézetével foglalkozni, csak ezek (ők) belülről is olyan szürkék hogy kívülről még mindig színesebbek. Azért akadnak kivételek, mint mondjuk a Juli meg a Móni.  És persze az is lehet hogy annyira hozzászoktam a különböző lovardák vonzáskörzetében fellelhető válogatott bolondokhoz hogy minden más unalmasnak tűnik.
Eszter meg elment Milánóba, ott fog modellkedni 1 hónapig vagy ameddig maradnia szükségeltetik.

Na, vége lett a nyárnak... igazából ez nem olyan szörnyű, mivel egyrészt nekem még tart a szünet, másrészt az a 2 nap amit az iskolában kényszerülök majd tölteni, csak változatosságot visz a napjaimba (egészen a vizsgaidőszakig, arra azért annyira nem várok). De azért nem ugyanaz mint eddig, mivel mindenki más a suliban rohad, meg rossz az idő is. Ez volt az eddigi legjobb nyaram, de mivel ezt egy 3-4 éve mindig megállapítom, van rá esély, hogy a következő még jobb lesz:P
Utolsó héten még elmentem a Borival, Szimivel, meg a Nikivel Kiskunhalasra 4 napra, mivel ott volt az Országos Bajnokság. A szállásunk nem volt egy túl luxus, a helyi kollégium, ahol koedukált Wc-k és fürdők voltak anélkül hogy be lehetett volna zárni, de annyira azért nem volt putris, és tök közel volt a versenypályához. Izgalmas volt, a szombati nap ami a leguncsibbnak ígérkezett is elég akciódúsra sikeredett, mivel egész nap szakadt az eső, ezért nagyon szar volt a talaj, láttunk egy pár esést meg ellenszegülést... Végül az amatőr kategóriát Szever József nyerte Diomeddel, az ifit Burucs Bora és Mamma Mia, az utánpótlást pedig Szabó Gábor és Aranykapu Lycos, aki a legszebb ló amit ismerek (íme egy fénykép).