Igor nem igazán viselkedik normálisabban velem mostanság...

Ezen az edzésen sem nagyon boldogultam vele, ezért felült rá a Kristóf:

életkép Kristóf apjával és a porzó talajjal:

Eszter pedig Piranón lovagolt:

Aranyos ló:

Én is ültem rajta, ugrottam vele 130-at de nem egy olyan bonyolult történet, mert kényelmes a mozgása és elég jól tudja a dolgát, egykor nagyon menő fedezőmén volt Németországban és 155 cm-en versenyzett (de azóta már ki van herélve, és 17 éves):

Ezen a héten egyszer sem mentem be az egyetemre :P nem nagyon hiányzik! De kedden kellett volna, csak edző-továbbképzés (és valakiknek egyben edzőtábor) volt a Tattersallban, Gombolay Ferenc tartotta, gondoltam ezt mégsem hagyom ki! Érdekes is volt, mondott jó dolgokat, bár nagyrészt ismerős volt, mert a Kristóf is ilyen módszerekkel építi fel az edzéseket meg a szezont. Délelőtt volt elmélet, délután meg gyakorlat, egyik csoportban (az ifisben) prosperesek is lovagoltak, a Réka meg a Barbika (meg a Mráz Tomi, de ő csak ide van leigazolva). Hazafele elég rémisztő élményem volt, átvágtatott előttem egy szarvas, és épp hogy el tudtam kerülni a vele való ütközést :O  ráadásul olyan hatalmas volt, kb. mint egy ló, tiszta izom, a szőre meg egészen világos volt. Eddig csak Ausztriában láttam azokat a tenyésztett vadakat, de azok egyáltalán nem ilyenek, hanem heverésző tohonya húsgombócok. Reggel pedig, mikor mentem, egy lángoló oszlopot láttam, nagyon lobogott a tűz, csodálkoztam hogy nincs ott semmi tűzoltó, és nem tudom mi lehetett, nem hallottam viszont a hírekben az esetet. Valami gáztároló-szerűségnek tűnt másnap, egy szem oszlop, ami kerítéssel van körbevéve (és a tűz nyomán a teteje szenes volt). Azóta inkább Dorog felé járok ki Csévre. Ma elmentünk a Jucival Bábolnára, mert születésnapi akció volt a Horzéban. Sikerült pár jó dolgot beszereznem egész jó áron: lovaglócipőt (pont olyan formájút amilyet akartam), silicone gel-t (a zselém kezdi megadni magát, de nem csoda, még a Fannié volt), Eszternek kengyelszíjat + kengyelt, meg egy tök jó sötétkék kockás nadrágot. Eleve szerettem volna egy nyeregalátétet, még nyár elején kinéztem hogy majd beszerzem, de még szerencse hogy nem rendeltem meg a neten keresztül, mert élőben sokkal csúnyább, silány az anyaga és béna a formája. Igor továbbra is nagyon ijedezős ebben a szeles időben, szerdán eléggé kifogott rajtam ismét, de hétfőn jól mentünk.

Néha Igorral igazán nem egyszerű... minden stimmel, Kristóf épp megállapítja hogy most passzol a menet, a következő pillanatban pedig már nem tudom irányítani és száguld ész nélkül:O  csak mert jön a vonat, megszólalt a harkály, szembe jön egy ló, leesett egy rúd vagy hasonló tragédia történt:)  máskor meg egyáltalán nem reagál ezekre, csak rója a köröket mint egy automata oktatóló. Főleg most tűnik fel, mikor ritkábban csinálja, meg összességében véve sokkal jobban hozzám idomult mint mikor megkaptam. Kristóf szerint már nem itt kéne tartanunk, és lehet nem való nekem ez a ló, de én nem hiszek neki, szerintem egyértelmű a fejlődés, csak neki hátsó szándékai vannak. Mindenesetre ez az én lovam, nem adom senkinek oda, és ha 7 napból 6szor rosszul viselkedne még 1 jó napért is megéri nekem, mert amikor jó, akkor nagyon jó. Amúgy sem vagyok az a fajta, aki befejezne valamit mielőtt elvégezné, főleg ha még buzdítanak is közben hogy "úgyse fog sikerülni", mert akkor már csak azért is:)

Igor tekintete május tájékán, a 2. pedig múlt héten készült, szerintem szépen kupálódik:)

Ez pedig Carlo és Eszter, mostanában ő is jár szorgalmasan lovagolni.