Ma jött a csontkovács a lovakhoz, ráfért mindkettejükre. A Szellőnek a hátsó része volt nagyon bemerevedve, egyébként rendben volt. Bevittük a boxba, ott ráütött 2-t a kalapácsával .(Kicsit aggódtam, mivel nekem kellett közben fognom, és előtte figyelmeztetett hogy vigyázzak, mert lehet hogy felrántja a fejét és felemel, vagy rátapos a lábamra ijedtében, avagy egyéb hasonló dolgok, de letakartam a szemét, és nem csinált semmi extra reakciót). Utána leellenőrizte a munkáját a csontkovács, elégedett volt vele, és mutatott egy gyakorlatot amit annyiszor kell megcsinálnom rajta amennyiszer csak tudom (a hátán kell végighúzni 2 patakaparót). A Quitónak az egyik válla volt lejjebb, valahogy aláállt, és úgy emelte vissza. Utána érezni is lehetett, hogy az egyik (-válla) melegebb, azt mondta, most izomláza lesz, ezért ma nem csinálhat semmit, holnap meg holnapután pedig lépésben közlekedjünk, a vállait meg kennem kéne valamivel (aminek a neve nem jutott az eszébe). A nyergemet is megnézte, nem nyomja-e, és megmutatta hogy az egyik oldalon nem illeszkedik annyira tökéletesen, ezért oda majd be kell raknom egy bútortörlő kendőcskét. Azt is mondta, hogy a zselé, és egyéb nyeregalátétek hülyeségek, csak egy sima izzasztó szükséges (fura, mert eddig mindig azt hallottam hogy kell a minél vastagabb alátét, hogy jobban elossza a súlyt, meg ugrásnál tompítsa az ütést)...

Már majdnem egy hónapja megint, hogy nem írtam semmit. Próbálok emlékezni, hogy mik történtek közben. Elkészült a lovardában a "fedeles", végülis egész jól használható, kissé szűk meg vannak benne oszlopok, de a semminél mindenképpen jobb, nem fagyos a talaj, és nem esik benne a hó. A vizsgáim is mind meglettek, bár a végén kicsit összesűrűsödtek. Nem várom a következő vizsgaidőszakot, főleg hogy már jó idő lesz, annyi minden mást lehetne csinálni, inkább levizsgáznék a következő félévből is most (szorgalmi időszakban úgysem csinálok semmit sem). Voltam futószárazó tanfolyamon Pátyon, gondoltam nem ártana normálisan megtanulnom, mert igazából eddig még senki sem magyarázta el normálisan, hogyan kell. A könyvekben le van írva ugyan, de egy dolog megérteni aztán meg megcsinálni (vagyis, két dolog). Persze eddig is csináltam, gondoltam annyira újat nem fognak tudni mondani, de ilyen szempontból kellemes csalódás volt, az elméletben meg a gyakorlatban is. Szombaton eléggé necces volt a dolog, annyi mindenre kellett figyelnem hirtelen, nem nagyon tudtam, vasárnap hogy fogom abszolválni a vizsgát, tekintve hogy a lovak sem voltak (legalábbis nekem) túl könnyű esetek. Az egyik egy kis bunkó póni volt, Claude, aki amíg gondolkodott a feladaton, még kezelhető volt, de amint rájött a lényegre, csak azért sem csinálta meg. A másik Nektár, egy sárga kanca, aki még nem igazán volt belovagolva, de legalább figyelmes volt, a harmadik pedig Carow, egy 19 éves ló (végül vele vizsgáztam), vele csak annyi volt a nehézség hogy igencsak kómás állapotban leledzett, afféle megbízható iskolaló. De aztán sokat gyakoroltunk (több órán át), meg megismertem kicsit a lovakat is, és utána már jobban ment, a vizsgán is sikerrel átjutottam, így már valami tanúsítványom is (ráadásul 2 nyelven) van arról, hogy tudok futószárazni. Ez egyébként elvileg egy több lépcsős (azt hiszem 16) képzés kezdete, ahol kreditpontokat lehet gyűjteni, és aki összegyűjtött eleget, főiskolai szintű diplomát kap (lovas mérnökségről, a terv szerint). Jó volt, főleg hogy közben is jól éreztem magam, ott aludtam az elég jó lovardában (volt benne étterem, lószolárium, sókamra, több fedeles, minden extra), jó volt a társaság is, és szinte egyfolytában lovas témákról beszéltünk.