Most nincs semmi konkrét írnivalóm, csak úgy mégis:) Most jöttem haza nemrég (na jó, most már azért elég rég) a lovardából, jó edzés volt, de lefárasztott, és most kivételesen főként agyilag. Ennek következtében valószínűleg hülyének nézték a lakótársai szegény Diát, mivel olyan hülyeségeket írogattam neki az msn-en, hogy állítólag hangosan röhögött egymagában. Na de legalább ő is vidám lett, mondatm is neki hogy ez endorfint termel, attól szép lesz és jóindulatú, és tetszeni fog annak a bizonyos titkosított egyednek, akinek akar. Remélem sikerül neki és összejönnek, a kiszabott április 1-jei határidőig, vagy akár azután is, szerintem mindegy. Most egyébként írnék még másról is, de szerintem ez a blogolás nem annyira jó ötlet, mivel ha normálisan írnám, és valaki tudna is a létezéséről akkor közszemlére tenném az egész életemet. Szóval jobb ötlet lenne egy klasszikus napló írása, de azt úgysem olvassa senki, akkor meg minek írjam, másrészt még a végén túl elragadtatnám magam, és unalmas lenne, ha mégis-mégis elolvassa valaki, mondjuk 100 évvel később. Eszter üzeni, hogy az a baj a magyar néppel, hogy a nemzeti ünnepeinket letudjuk, a hétköznapjainkat átvészeljük meg a gazdasági válságot is, és a családi kapcsolatokat és összejöveteleket pedig kipipáljuk. Majd ezt bővebben kifejti talán a saját blogjában... Na én ilyesmiket nem kreálok, mert egyrészt nem érdekelnek ilyen "mélységben" mások és a köz dolgai, másrészt pedig felszínes és általános. De ő most nagyon elégedett a fogalmazvánnyal, s az is megtudható, hogy mindez Gizi néninek köszönhető.