Ma tök jót lovagoltam Komáromban:) már nagy hiányom volt, ugyanis múlt hétfő óta nem ültem lovon, mivel leesett a hó, a lovak pedig meg vannak patkolva, így azt mondták nem lehet. Bár ki szoktam rakni őket a karámba, és a Szellőnek olyan nagy a patája ,össze sem gyűlik benne a hó. A Quito meg nagyon jól viselkedik, ahhoz képest hogy mekkora mozgáshiánya lehet, rendesen lehet vezetni és a karámban is csak a fű után kutakodik. Komáromban a Tobin ültem, majdnem olyan nyugodt mint a Quito, csak kicsit jobban kell hajtani. Azt meg egyszerűbb, mert kisebb a mozgása, és ha tényleg odazárok akkor nem tetteti hülyének magát (mint a Quito) ha nincs rajtam sarkantyú. A többi lovas viszont meglehetősen vagányan tolta, szinte kispályásnak éreztem magam mellettük! Cori is dilis volt picit, össze-vissza bakolt, meg amint alkalma volt rá eljátszotta hogy megijedt. Vannak fényképek is, csak majd el kell kérnünk a Natitól. Addig berakok egy ilyen "hivatalos" képet a Tobiról.

Nemsokára Karácsony, erre meg elolvad a hó:S bár nem annyira baj mert ebben az évben már december eleje óta karácsonyi hangulatom van. A vizsgák felével is kész vagyok (szociológia, alkotmánytan, jogalaptan, büntetőjog), 4 van hátra (menedzsment ismeretek, polgári jog, közigazgatási jog, politológia).

u.i.: milyen szigorú ez a blog! A képet a netről töltöttem le, és kiírta a honlapcímet, hogy kérjek engedélyt a felhasználására, mert ez jobb esetben is helytelen cselekedet, rosszabb esetben pedig egyenesen bűncselekmény...

Most jut eszembe, hogy ilyet is kéne írni:D Az a helyzet, hogy az elmúlt egy hónapban eleinte semmi sem történt (azért nem írtam), aztán meg túl sok minden is (akkor meg már azért). Most nem fog sikerülni az utólagos rendszerezés, ezért inkább meg sem próbálom:) Voltam például szokás szerint az OTP lovas világkupán, bár idén csak egy napot és azt is csak déltől. De így legalább nem untam meg, mivel kb. ugyanazok voltak, mint az elmúlt 2 évben is. Az ugróverseny persze azért jó volt, Jörne Sprehe nyerte meg Giardinával, a második pedig egy magyar lett, Horváth Balázs Eternallyval. Olyan jó nézni az efféle nagypályás lovakat, milyen könnyedén ugranak, és csupa izom a testük, mintha valami más alfajba taroznának. Azért furák is voltak köztük, asszem Ulysses II-nek (vagy hasonlónak) hívták, és a hasán 3 nagy rémisztően berezonáló dudor volt, nem tudom mi lehetett. Ott volt Jean-Francois Pignon is, aki nem pont azt adta elő mint Veronában, pedig azt hittem csak egyféle előadást tudnak a lovak, annyira rutinból csinálták. A lovasszínházban megvolt az idei utolsó előadás, muszáj volt elmennem, már csak azért is mert ebben az évben egy előadásról sem hiányoztam. Végülis jó volt (afféle Mikulás-karácsonyos show-feeling), de most valamiért nagyon irritált, hogy több esetben is a bravúroskodáson/művészkedésen volt a hangsúly. A lovaktól pedig annyi minden el van várva, ők kiszolgálják a szereplőket és a nézőket, cserében mégsem kapnak semmi pluszt, hanem bizonyos szempontból még rosszabbul is járnak, mert például van olyan, akiről tudom hogy jól tud lovagolni, előadáson mégis egy másfajta stílust képvisel. Persze erre lehet mondani, hogy a közönség kiszolgálása az elsődleges, lévén ez egy színház, de nem az alapvetően szükséges hozadékokon akadékoskodok, hanem hogy nem érezni a ló mint partner és munkatárs iránti tisztelet megnyilvánulását. Lehetséges, hogy egyes nézők édesnek találják, mennyire "élvezik" az állatok is az előadást, hiszen direkt milyen szépen lépnek stb., de engem akkor is zavarnak a zablán pampogó,erősen izzadó állatok, akik ugyan többnyire kifogástalanul viselkednek, mégis merevek és frusztráltak (még ha antropomorfizmusnak hangzik is ez). Természetesen ez nem minden lóra értendő, de kivétel erősíti a szabályt.