Múlt héten volt a Zsuzsi mami 65. szülinapja, ezért kénytelen voltam kihagyni egy lovaglást is, mivel a Papi meg ő kitalálták, hogy a Dalma meg én menjünk el velük egy hangversenyre a Parlamentbe, és ezennel sehogysem sikerült kibújnom a meghívás alól. Végül az Anikó is jött, a Papi meg mint kiderült, csak a fuvaros szerepét töltötte be, a programról meg jól meglépett:P. Azért annyira nem volt szörnyű, szerencsére maga a hangverseny csak egy órás volt, a velejáró bonyodalmakra pedig, ami a Zsuzsi mami életrendezéséből következik, úgyis számítottam. 20-án farsangi buli volt a lovardában (bár péntektől már böjt volt, igaz, én is elfelejtettem), néhányan be is öltöztek (Eszter meg én nem). Végre találkoztam Fruzsinával, a Quito előző gazdájával, már sok mindent hallottam róla, de valahogy személyesen eddig mindig elkerültük egymást. Igazából rosszabbra számítottam, szóval egy kellemes csalódás volt, bár meg kell hagyni, elég bolond csaj, de egy egyéniség. Megnézte a Quitót is, aki nagyon megörült neki, odajött hozzá a box ajtajába, pedig ha én jövök, mindig beáll a sarokba és sunyít, meg csikorgatja a fogát, és addig nem is hagyja abba míg fel nem ülök rá:S Pedig mostanában nem is szoktam feleslegesen "nyúzni" (mivel többen mondták, hogy ez egy ló, ezért úgy kéne bánni vele mint egy lóval), szóval ezt én be is tartottam, de azóta még rosszabb a helyzet, ezért most hétvégén elhatároztam hogy visszatérek az eredeti bánásmódomhoz. Különben mióta találkozott a Fruzsival, lovaglás közben is sokkal jobb, teljesen végigkoncentrálja az órát, és nem akar mindig mást kitalálni, mint az adott feladat. Lehet ki kéne ragasztanom a Fruzsi arcképét a box oldalába. A bulin ott voltak az Esztergályos Katáék is, azért jöttek mert azt hitték, valami nagy party lesz (mivel annak volt meghirdetve), de végül rajtuk kívül nem jött senki külsős (ja, persze kivétel Tomci ocelotöltözetes barátnői xx). Március 20-án lesz díjlovas verseny, afféle háziverseny, amihez nem kell rajtengedély meg semmi, azt jobban meg kéne hirdetni, de akkor már most neki kellene látni a szervezésnek...
Múlt vasárnap össznépi családi ebéden voltunk, az főleg egész jó volt a szokásoshoz képest, mivel mi a Dalmáékkal letelepedtünk az asztal végében és ott külön beszélgetést folytattunk, másrészt sietni is kellett, mivel a Milánkának ovis bálja volt. Hétközben a suliban nem történt semmi kirívó, egy nagyobb megpróbáltatás volt, mikor is a Bercivel kellett kiselőadást tartanom alkotmányjogon, az abortuszról és az euthanáziáról. Nekem fogalmam sem volt, mit akar ő mondani, mivel nem írta le (és el se árulta), elvileg én elleneztem, ő meg mellette érvelt, de mire sor került az előadásra, már ő is ellene volt, és kb. azt ismételte el amit előtte én is elmondtam (de legalább hagyott szóhoz jutni). Utána nagyon meg volt elégedve önmagával, hogy lám, ő semmi készülés nélkül is ugyanúgy megfelelt mint én, csakhogy én is kb. 20 percet töltöttem a megírásával, és mégiscsak egy minőségi munka volt. Kedden ellátogattam a cserediákok welcome partyjára a Bridge-be, maradtam összvissz egy órát, mivel a cserediákok nem tudnak magyarul, a magyarok meg nem akarták erőltetni az idegen nyelvet, szóval a közös nyelven, az alkohol nyelvén szóltak egymáshoz. Az pedig a meglehetősen undorító piros Macifröccs formájában öltött testet, amit miután megkóstoltam, biztos voltam benne, hogy nem fogok tudni fogyasztani, így inkább távoztam, a Sanyika úgyis hívott a Mártikáékhoz, ahol "még épp fest, de mindjárt végez". Végül 2 órát néztem őket, ahogy hótt koszosan ténferegnek 2 festékesvödör körül, kezükben a látszat kedvéért egy festőecsettel és egy sörrel. Valójában számítottam erre, a Sanyika már csak ilyen, ám az már idegesít, hogy közben nekem osztja az észt, hogyan éljem az életem, mit csináljak és mit nem... ha rajta múlna, még mindig a Tv előtt ülne, a Segájával játszana, közben Coca Colát inna, a kertben meg rohadna 3 éhendöglött ló.
Egyik nap redesigneltem a Quito sörényét.

-  ilyen volt

-  ilyen lett.

Kicsit izzadványos, épp edzés után ragadtam meg a tépőkést. És legyen egy Szellős kép is, nehogy már hanyagolva legyen itt a blogon a házi távlovas verseny 2. helyezettje!

Múlt hét szombaton reggel még sikerült megmenekülnünk a kampányfilm forgatói elől, én egyszerűen távoztam a lovardába, anya a szomszédokhoz, Eszter nemes egyszerűséggel fel sem kelt, így végül csak a Marci sakkozott apával a békés családi reggel c. program helyett. Ám nem voltak elégedettek az eredménnyel, ezért most szombaton megint kiküldtek egy embert, csak most du. 5-kor jött, így egyszerűbb volt kamerakész állapotba kerülni. Produkáltunk egy nyálas hangulatú sütizik a család című életképet, közben apa meglehetős gyakorisággal lime-levet öntöget, ám a kancsó sosem ürül ki. Viszonylag egyszerű volt, csak arra kellett koncentrálnom, hogy a hajam takarja az arcomat, meg hogy nehogy kilátszódjanak a csokis fogaim. A többieknek meg arra, hogy nehogy megtöröljék a szájukat, mert a szalvéták általános hiány következtében az én gyűjteményemből származtak. Utána meg leültünk a kanapéra, és kedélyesen társalogtunk, hurrá.