Néha Igorral igazán nem egyszerű... minden stimmel, Kristóf épp megállapítja hogy most passzol a menet, a következő pillanatban pedig már nem tudom irányítani és száguld ész nélkül:O  csak mert jön a vonat, megszólalt a harkály, szembe jön egy ló, leesett egy rúd vagy hasonló tragédia történt:)  máskor meg egyáltalán nem reagál ezekre, csak rója a köröket mint egy automata oktatóló. Főleg most tűnik fel, mikor ritkábban csinálja, meg összességében véve sokkal jobban hozzám idomult mint mikor megkaptam. Kristóf szerint már nem itt kéne tartanunk, és lehet nem való nekem ez a ló, de én nem hiszek neki, szerintem egyértelmű a fejlődés, csak neki hátsó szándékai vannak. Mindenesetre ez az én lovam, nem adom senkinek oda, és ha 7 napból 6szor rosszul viselkedne még 1 jó napért is megéri nekem, mert amikor jó, akkor nagyon jó. Amúgy sem vagyok az a fajta, aki befejezne valamit mielőtt elvégezné, főleg ha még buzdítanak is közben hogy "úgyse fog sikerülni", mert akkor már csak azért is:)

Igor tekintete május tájékán, a 2. pedig múlt héten készült, szerintem szépen kupálódik:)

Ez pedig Carlo és Eszter, mostanában ő is jár szorgalmasan lovagolni.