Na, már sikerrel csökkentettem a vizsgáim számát, még 3 van hátra. Igaz a tegnapi EÁJT-hoz szükséges volt némi színészi tehetséget is bevetnem, a felsőbb évesektől megtudtam, aki kellőképp szerencsétlen lény benyomását kelti, határozottan előnyt élvez. A remegés pedig nem okoz gondot nekem alapból sem, a tavalyi Pistabás edzések alatt pedig tökéllyé fejlesztettem ilyenirányú képességeimet, így végül tényleg nem volt gondom. Azért meglepett, hogy ez a tanár ilyen szociális érzetű lény, a múlt félévben gyakorlatvezetőm volt, és azalatt nem derült ki róla (akkor nem is hozzá mentem vizsgázni, és most is csak kényszerből, mivel a másik lehetőség július 3.-a lett volna, és addig nem akartam húzni). Lovardában is minden rendben, élvezem hogy akár minden nap is kimehetek, valamint akár 3 óra alatt is le lehet tudni az egész ottlétet úgy, hogy mindent megcsinálunk normálisan. A Quito első edzésen bemutatta a lehető legrosszabb oldalát, de legalább azóta fokozatosan javul, tegnap már olyan jól ment mint eddig sosem (legalábbis velem). Mányon is jártam, nem nagyon érte meg, a Peti szokás szerint hülyeségeket beszélt, de remélem hamarosan nem sok közöm lesz már hozzá. Egyébként ha valaki Fekete Laci rajongója :-P annak megéri kilátogatni a lovardába, mert mindennap ott meséli hőstörténeteit a munkásoknak.
Itt aludt nálunk a Pálma, neki és Eszternek este 11-kor jutott eszébe hogy megreformálják a frizurámat, a végén már majdnem elaludtam az alkalmi hajszobrász-műteremben, csak az akadályozott meg benne, hogy 2-en 2 felé húzták a fejemet. Aztán viszont nem nagyon tudtam aludni, nyomtak az alufólia-csavarók a hajamban, de végülis megérte (most az egyszer), mert reggelre egész jó lett (persze kicsit extrémebb lett az összhatás, mint amire ők számítottak). Holnap lesz a Nemzeti Vágta, Eszter lehet hogy elmegy megnézni, de szerintem nagyon stresszes lehet, én nem bírom az ilyesmit. Főleg hogy így kapásból 4 ismerős emberről tudok, aki indul rajta (meg persze Tenya. de az csak a sztárfutam).