Múlt héten volt a Zsuzsi mami 65. szülinapja, ezért kénytelen voltam kihagyni egy lovaglást is, mivel a Papi meg ő kitalálták, hogy a Dalma meg én menjünk el velük egy hangversenyre a Parlamentbe, és ezennel sehogysem sikerült kibújnom a meghívás alól. Végül az Anikó is jött, a Papi meg mint kiderült, csak a fuvaros szerepét töltötte be, a programról meg jól meglépett:P. Azért annyira nem volt szörnyű, szerencsére maga a hangverseny csak egy órás volt, a velejáró bonyodalmakra pedig, ami a Zsuzsi mami életrendezéséből következik, úgyis számítottam. 20-án farsangi buli volt a lovardában (bár péntektől már böjt volt, igaz, én is elfelejtettem), néhányan be is öltöztek (Eszter meg én nem). Végre találkoztam Fruzsinával, a Quito előző gazdájával, már sok mindent hallottam róla, de valahogy személyesen eddig mindig elkerültük egymást. Igazából rosszabbra számítottam, szóval egy kellemes csalódás volt, bár meg kell hagyni, elég bolond csaj, de egy egyéniség. Megnézte a Quitót is, aki nagyon megörült neki, odajött hozzá a box ajtajába, pedig ha én jövök, mindig beáll a sarokba és sunyít, meg csikorgatja a fogát, és addig nem is hagyja abba míg fel nem ülök rá:S Pedig mostanában nem is szoktam feleslegesen "nyúzni" (mivel többen mondták, hogy ez egy ló, ezért úgy kéne bánni vele mint egy lóval), szóval ezt én be is tartottam, de azóta még rosszabb a helyzet, ezért most hétvégén elhatároztam hogy visszatérek az eredeti bánásmódomhoz. Különben mióta találkozott a Fruzsival, lovaglás közben is sokkal jobb, teljesen végigkoncentrálja az órát, és nem akar mindig mást kitalálni, mint az adott feladat. Lehet ki kéne ragasztanom a Fruzsi arcképét a box oldalába. A bulin ott voltak az Esztergályos Katáék is, azért jöttek mert azt hitték, valami nagy party lesz (mivel annak volt meghirdetve), de végül rajtuk kívül nem jött senki külsős (ja, persze kivétel Tomci ocelotöltözetes barátnői xx). Március 20-án lesz díjlovas verseny, afféle háziverseny, amihez nem kell rajtengedély meg semmi, azt jobban meg kéne hirdetni, de akkor már most neki kellene látni a szervezésnek...
Múlt vasárnap össznépi családi ebéden voltunk, az főleg egész jó volt a szokásoshoz képest, mivel mi a Dalmáékkal letelepedtünk az asztal végében és ott külön beszélgetést folytattunk, másrészt sietni is kellett, mivel a Milánkának ovis bálja volt. Hétközben a suliban nem történt semmi kirívó, egy nagyobb megpróbáltatás volt, mikor is a Bercivel kellett kiselőadást tartanom alkotmányjogon, az abortuszról és az euthanáziáról. Nekem fogalmam sem volt, mit akar ő mondani, mivel nem írta le (és el se árulta), elvileg én elleneztem, ő meg mellette érvelt, de mire sor került az előadásra, már ő is ellene volt, és kb. azt ismételte el amit előtte én is elmondtam (de legalább hagyott szóhoz jutni). Utána nagyon meg volt elégedve önmagával, hogy lám, ő semmi készülés nélkül is ugyanúgy megfelelt mint én, csakhogy én is kb. 20 percet töltöttem a megírásával, és mégiscsak egy minőségi munka volt. Kedden ellátogattam a cserediákok welcome partyjára a Bridge-be, maradtam összvissz egy órát, mivel a cserediákok nem tudnak magyarul, a magyarok meg nem akarták erőltetni az idegen nyelvet, szóval a közös nyelven, az alkohol nyelvén szóltak egymáshoz. Az pedig a meglehetősen undorító piros Macifröccs formájában öltött testet, amit miután megkóstoltam, biztos voltam benne, hogy nem fogok tudni fogyasztani, így inkább távoztam, a Sanyika úgyis hívott a Mártikáékhoz, ahol "még épp fest, de mindjárt végez". Végül 2 órát néztem őket, ahogy hótt koszosan ténferegnek 2 festékesvödör körül, kezükben a látszat kedvéért egy festőecsettel és egy sörrel. Valójában számítottam erre, a Sanyika már csak ilyen, ám az már idegesít, hogy közben nekem osztja az észt, hogyan éljem az életem, mit csináljak és mit nem... ha rajta múlna, még mindig a Tv előtt ülne, a Segájával játszana, közben Coca Colát inna, a kertben meg rohadna 3 éhendöglött ló.
Egyik nap redesigneltem a Quito sörényét.

-  ilyen volt

-  ilyen lett.

Kicsit izzadványos, épp edzés után ragadtam meg a tépőkést. És legyen egy Szellős kép is, nehogy már hanyagolva legyen itt a blogon a házi távlovas verseny 2. helyezettje!

Múlt hét szombaton reggel még sikerült megmenekülnünk a kampányfilm forgatói elől, én egyszerűen távoztam a lovardába, anya a szomszédokhoz, Eszter nemes egyszerűséggel fel sem kelt, így végül csak a Marci sakkozott apával a békés családi reggel c. program helyett. Ám nem voltak elégedettek az eredménnyel, ezért most szombaton megint kiküldtek egy embert, csak most du. 5-kor jött, így egyszerűbb volt kamerakész állapotba kerülni. Produkáltunk egy nyálas hangulatú sütizik a család című életképet, közben apa meglehetős gyakorisággal lime-levet öntöget, ám a kancsó sosem ürül ki. Viszonylag egyszerű volt, csak arra kellett koncentrálnom, hogy a hajam takarja az arcomat, meg hogy nehogy kilátszódjanak a csokis fogaim. A többieknek meg arra, hogy nehogy megtöröljék a szájukat, mert a szalvéták általános hiány következtében az én gyűjteményemből származtak. Utána meg leültünk a kanapéra, és kedélyesen társalogtunk, hurrá.

Ma jött a csontkovács a lovakhoz, ráfért mindkettejükre. A Szellőnek a hátsó része volt nagyon bemerevedve, egyébként rendben volt. Bevittük a boxba, ott ráütött 2-t a kalapácsával .(Kicsit aggódtam, mivel nekem kellett közben fognom, és előtte figyelmeztetett hogy vigyázzak, mert lehet hogy felrántja a fejét és felemel, vagy rátapos a lábamra ijedtében, avagy egyéb hasonló dolgok, de letakartam a szemét, és nem csinált semmi extra reakciót). Utána leellenőrizte a munkáját a csontkovács, elégedett volt vele, és mutatott egy gyakorlatot amit annyiszor kell megcsinálnom rajta amennyiszer csak tudom (a hátán kell végighúzni 2 patakaparót). A Quitónak az egyik válla volt lejjebb, valahogy aláállt, és úgy emelte vissza. Utána érezni is lehetett, hogy az egyik (-válla) melegebb, azt mondta, most izomláza lesz, ezért ma nem csinálhat semmit, holnap meg holnapután pedig lépésben közlekedjünk, a vállait meg kennem kéne valamivel (aminek a neve nem jutott az eszébe). A nyergemet is megnézte, nem nyomja-e, és megmutatta hogy az egyik oldalon nem illeszkedik annyira tökéletesen, ezért oda majd be kell raknom egy bútortörlő kendőcskét. Azt is mondta, hogy a zselé, és egyéb nyeregalátétek hülyeségek, csak egy sima izzasztó szükséges (fura, mert eddig mindig azt hallottam hogy kell a minél vastagabb alátét, hogy jobban elossza a súlyt, meg ugrásnál tompítsa az ütést)...

Már majdnem egy hónapja megint, hogy nem írtam semmit. Próbálok emlékezni, hogy mik történtek közben. Elkészült a lovardában a "fedeles", végülis egész jól használható, kissé szűk meg vannak benne oszlopok, de a semminél mindenképpen jobb, nem fagyos a talaj, és nem esik benne a hó. A vizsgáim is mind meglettek, bár a végén kicsit összesűrűsödtek. Nem várom a következő vizsgaidőszakot, főleg hogy már jó idő lesz, annyi minden mást lehetne csinálni, inkább levizsgáznék a következő félévből is most (szorgalmi időszakban úgysem csinálok semmit sem). Voltam futószárazó tanfolyamon Pátyon, gondoltam nem ártana normálisan megtanulnom, mert igazából eddig még senki sem magyarázta el normálisan, hogyan kell. A könyvekben le van írva ugyan, de egy dolog megérteni aztán meg megcsinálni (vagyis, két dolog). Persze eddig is csináltam, gondoltam annyira újat nem fognak tudni mondani, de ilyen szempontból kellemes csalódás volt, az elméletben meg a gyakorlatban is. Szombaton eléggé necces volt a dolog, annyi mindenre kellett figyelnem hirtelen, nem nagyon tudtam, vasárnap hogy fogom abszolválni a vizsgát, tekintve hogy a lovak sem voltak (legalábbis nekem) túl könnyű esetek. Az egyik egy kis bunkó póni volt, Claude, aki amíg gondolkodott a feladaton, még kezelhető volt, de amint rájött a lényegre, csak azért sem csinálta meg. A másik Nektár, egy sárga kanca, aki még nem igazán volt belovagolva, de legalább figyelmes volt, a harmadik pedig Carow, egy 19 éves ló (végül vele vizsgáztam), vele csak annyi volt a nehézség hogy igencsak kómás állapotban leledzett, afféle megbízható iskolaló. De aztán sokat gyakoroltunk (több órán át), meg megismertem kicsit a lovakat is, és utána már jobban ment, a vizsgán is sikerrel átjutottam, így már valami tanúsítványom is (ráadásul 2 nyelven) van arról, hogy tudok futószárazni. Ez egyébként elvileg egy több lépcsős (azt hiszem 16) képzés kezdete, ahol kreditpontokat lehet gyűjteni, és aki összegyűjtött eleget, főiskolai szintű diplomát kap (lovas mérnökségről, a terv szerint). Jó volt, főleg hogy közben is jól éreztem magam, ott aludtam az elég jó lovardában (volt benne étterem, lószolárium, sókamra, több fedeles, minden extra), jó volt a társaság is, és szinte egyfolytában lovas témákról beszéltünk.

Ezt a videót ma találtuk a youtube-on, nem tudom ki tehette fel. Itt van Szentkereszten, benne vannak a frízek meg Eszter is.

<object width="425" height="344"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/wbdO5Ts3bf0&hl=en_US&fs=1&color1=0x3a3a3a&color2=0x999999"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/wbdO5Ts3bf0&hl=en_US&fs=1&color1=0x3a3a3a&color2=0x999999" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object>

Ha nem jelenik itt meg: http://www.youtube.com/watch?v=wbdO5Ts3bf0

Nincs túl sok változatosság, kész további 2 vizsgám, múlt héten pedig 5 napig jó volt a talaj a lovardában, úgyhogy akkor lovagoltam. Lehet hogy hamarosan elkészül a fedelesnek kinevezett hely is, legalábbis ma már érdemi előrelépés történt az ügyben, eligazgatták benne a talajt valamennyire. Hogy mégse legyen ilyen rövid a bejegyzés, berakok pár képet, bár érdemben nem sok látszódik rajta, csak némi óra végi leléptetés, meg havas karámbanrohangászás.

Ma tök jót lovagoltam Komáromban:) már nagy hiányom volt, ugyanis múlt hétfő óta nem ültem lovon, mivel leesett a hó, a lovak pedig meg vannak patkolva, így azt mondták nem lehet. Bár ki szoktam rakni őket a karámba, és a Szellőnek olyan nagy a patája ,össze sem gyűlik benne a hó. A Quito meg nagyon jól viselkedik, ahhoz képest hogy mekkora mozgáshiánya lehet, rendesen lehet vezetni és a karámban is csak a fű után kutakodik. Komáromban a Tobin ültem, majdnem olyan nyugodt mint a Quito, csak kicsit jobban kell hajtani. Azt meg egyszerűbb, mert kisebb a mozgása, és ha tényleg odazárok akkor nem tetteti hülyének magát (mint a Quito) ha nincs rajtam sarkantyú. A többi lovas viszont meglehetősen vagányan tolta, szinte kispályásnak éreztem magam mellettük! Cori is dilis volt picit, össze-vissza bakolt, meg amint alkalma volt rá eljátszotta hogy megijedt. Vannak fényképek is, csak majd el kell kérnünk a Natitól. Addig berakok egy ilyen "hivatalos" képet a Tobiról.

Nemsokára Karácsony, erre meg elolvad a hó:S bár nem annyira baj mert ebben az évben már december eleje óta karácsonyi hangulatom van. A vizsgák felével is kész vagyok (szociológia, alkotmánytan, jogalaptan, büntetőjog), 4 van hátra (menedzsment ismeretek, polgári jog, közigazgatási jog, politológia).

u.i.: milyen szigorú ez a blog! A képet a netről töltöttem le, és kiírta a honlapcímet, hogy kérjek engedélyt a felhasználására, mert ez jobb esetben is helytelen cselekedet, rosszabb esetben pedig egyenesen bűncselekmény...

Most jut eszembe, hogy ilyet is kéne írni:D Az a helyzet, hogy az elmúlt egy hónapban eleinte semmi sem történt (azért nem írtam), aztán meg túl sok minden is (akkor meg már azért). Most nem fog sikerülni az utólagos rendszerezés, ezért inkább meg sem próbálom:) Voltam például szokás szerint az OTP lovas világkupán, bár idén csak egy napot és azt is csak déltől. De így legalább nem untam meg, mivel kb. ugyanazok voltak, mint az elmúlt 2 évben is. Az ugróverseny persze azért jó volt, Jörne Sprehe nyerte meg Giardinával, a második pedig egy magyar lett, Horváth Balázs Eternallyval. Olyan jó nézni az efféle nagypályás lovakat, milyen könnyedén ugranak, és csupa izom a testük, mintha valami más alfajba taroznának. Azért furák is voltak köztük, asszem Ulysses II-nek (vagy hasonlónak) hívták, és a hasán 3 nagy rémisztően berezonáló dudor volt, nem tudom mi lehetett. Ott volt Jean-Francois Pignon is, aki nem pont azt adta elő mint Veronában, pedig azt hittem csak egyféle előadást tudnak a lovak, annyira rutinból csinálták. A lovasszínházban megvolt az idei utolsó előadás, muszáj volt elmennem, már csak azért is mert ebben az évben egy előadásról sem hiányoztam. Végülis jó volt (afféle Mikulás-karácsonyos show-feeling), de most valamiért nagyon irritált, hogy több esetben is a bravúroskodáson/művészkedésen volt a hangsúly. A lovaktól pedig annyi minden el van várva, ők kiszolgálják a szereplőket és a nézőket, cserében mégsem kapnak semmi pluszt, hanem bizonyos szempontból még rosszabbul is járnak, mert például van olyan, akiről tudom hogy jól tud lovagolni, előadáson mégis egy másfajta stílust képvisel. Persze erre lehet mondani, hogy a közönség kiszolgálása az elsődleges, lévén ez egy színház, de nem az alapvetően szükséges hozadékokon akadékoskodok, hanem hogy nem érezni a ló mint partner és munkatárs iránti tisztelet megnyilvánulását. Lehetséges, hogy egyes nézők édesnek találják, mennyire "élvezik" az állatok is az előadást, hiszen direkt milyen szépen lépnek stb., de engem akkor is zavarnak a zablán pampogó,erősen izzadó állatok, akik ugyan többnyire kifogástalanul viselkednek, mégis merevek és frusztráltak (még ha antropomorfizmusnak hangzik is ez). Természetesen ez nem minden lóra értendő, de kivétel erősíti a szabályt.