Kedden elvittük a Quitót Pátyra a Bellandorba (a Leonidasszal és a Cinkével együtt), mivel ott nyílt díjugrató edzésnapot tartottak, ami abból állt hogy volt felállítva egy 10 akadályból álló "extra-rémisztő" pálya, színes rudak+kitörők, összes ugrás alatt különböző kerítések, vizestálca, kőfal és minden ami kell. Először a Kristóf ment vele, de ahogy gondoltam nem nézett meg semmit, csak eléggé ment előrefelé ami mondjuk versenyhelyzetben nem olyan nagy probléma. Szokásának ellentmondva még tök óvatos is volt, nem is vert. Csináltam sztárfotókat is róluk, csak aztán Pátyon felejtődött a gép ezért majd kell egy kis idő mire feltöltöm őket. A Kristóf után én ültem fel,velem is jól ment, lehetett volna hibátlan is a pályánk ha egy fordulót nem rontok el. Mert úgy volt, hogy volt egy oxer, és ahhoz képest derékszögben egy meredek, de úgy hogy magunk mögé kellett volna fordulni, vagyis egy P alakot leírni ugrásról ugrásra. Az oxerhez kicsit messzire értünk, szóval jobban a kapaszkodással voltam elfoglalva mint azzal hogy helyes lábra érkezzünk, és ha nem koncentrálok mindig balra érkezik, ez esetben meg már fodult is be balra, ezért ott kellett csinálnunk egy átváltás-szerűséget az oxer után, és úgy mentünk a meredekre. De szerintem jó volt, elég nehéz pálya volt felállítva, meg kicsi volt a hely is (kb. mint egy fedelesben), sőt ekkora pályát még sehol nem mentem eddig (ami nem az ugrások hatalmasságát bizonyítja, mert 1 méternél egy sem volt magasabb).
Most épp Győrben vagyok, újra tespedek az iskolai létben, nem túl csodálatos, elég zsúfoltra sikeredett ez a 2 nap amit az egyetemen kényszerülök tölteni. Nem lenne gond ha nem ilyen uncsi tantárgyaim lennének (van közigazgatási jog, polgári jog, polgári perrendtartás, alternatív politológia, és mindegyikből egy rakat óra), vagy legalább érdekesen adhatnák elő. De a legrosszabb hogy csupa nyomoronc arcot látok, akikben pang az életkedv, pedig én sem vagyok az a nagy nyughatatlan megtestesült aktivitás, de itt annak érzem magam. Ráadásul szinte én vagyok a divatdiktátor és az egyénies öltözködő, ami megintcsak elég nevetséges, mivel nem túl sokat invesztálok a témába, 5 perc alatt felveszek vmi ruhát akárhová kell is mennem. Azonban a többiek mindannyian a 10 évvel ezelőtti Titkárnő Magazin covergirl-jét utánozzák, tekintetükből süt a kialvatlanság barna hajukból meg csöpög a zsír. Hát, csupa jóindulat vagyok...  de tényleg így áll a helyzet, és nem is nagyon szoktam mások kinézetével foglalkozni, csak ezek (ők) belülről is olyan szürkék hogy kívülről még mindig színesebbek. Azért akadnak kivételek, mint mondjuk a Juli meg a Móni.  És persze az is lehet hogy annyira hozzászoktam a különböző lovardák vonzáskörzetében fellelhető válogatott bolondokhoz hogy minden más unalmasnak tűnik.
Eszter meg elment Milánóba, ott fog modellkedni 1 hónapig vagy ameddig maradnia szükségeltetik.