A lovardában már egész kiszámíthatóan ugrik a Quito, ezért gondoltuk elvisszük versenyre is. A Bodor Majorba mentünk egy nem hivatalos megmérettetésre. 6 lovat vittünk, úgyhogy elég extrém volt a szállításuk, a 4 lovas kamionhoz még hozzá lett csatlakoztatva a mi 2-es lószállítónk. A Quitót is elég gyorsan sikerült felpakolni, ahhoz képest hogy meddig szokott tartani (igaz, elsőre leugrott hátrafele, pedig már ki volt kötve) , hazafele meg már gond nélkül felsétált rá. A bemelegítőpályán tök jól lovagolható volt, az ugrás pedig nem nagyon érdekelte, elég szar volt, de örültem hogy nyugodt a kedélyállapota. Bent a pályán az első ugrás után némiképp meglepődtem, mivel sokkal jobban ugrott mint melegítéskor, ezért mire magamhoz tértem már elég közel volt a 2. akadály így azt jobb híján ellenvágtából ugrottuk. Innentől kezdve már nem volt túl nagy befolyásom a lóra:) de nem volt rossz mert nem rohant el, csak egy íven bénáztuk el mert azt hittem messziről fog elugrani, könnyítettem, de aztán inkább aláment, leverte, aztán utána kellett egy idő mire regenerálódtam így végül 8 hibaponttal zártunk. Azért én elégedett vagyok, mert tulajdonképpen ez volt az első közös pályánk, és sikerült befejezni is (előző és egyben első versenyemen 2 éve ugyanez a hibám volt, sőt ott még az utolsó ugrást ráadásként szemből ugrottam meg, úgyhogy kizártak...  pedig egy sokkal könnyebb lovaglású lóval mentem).

Szellő a méteres pályán ment, az alappályája nagyon szép volt, az összevetésre nem tudom mi lett vele, elfáradt vagy kisült az agya a kb. 30 fok melegben, 2-t is levert. De ő is egyre szebben ugrik.